Gábor Áron egyetlen megmaradt ágyúját mutatják be a csíkszeredai közönségnek október 11-én, szombaton 15 órától a Csíki Székely Múzeum fegyvertermében. Az eseményt méltatja Kelemen Hunor művelődési miniszter, a vendégeket köszönti Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, az ágyú történetét Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója ismerteti, házigazda Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója.

A Csíki Székely Múzeum fegyvertermében három héten keresztül látogatható időszakos kiállítás az 1848-as székelyföldi történéséket, Gábor Áron személyiségét és az ágyú történetét is ismerteti. Az esemény az V. Székelyföld Napok része.

Az utolsó ágyú

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Székelyföldön öntött ágyúi részben a csatákban jutottak az ellenfél kezébe, másokat a visszavonuló tüzérek ásták el, vagy a fegyverletétel után váltak hadizsákmánnyá. A Gábor Áron által öntött, 156 cm hosszú, 90 milliméteres kaliberű, mintegy 370 kilogramm súlyú, gyűrűkkel díszített ágyúcsővel rendelkező ereklye 1906-ban került elő a kézdivásárhelyi óváros területén, az egykori Rudolf Kórház udvarán végzett földmunkák alkalmával.
1923-ban az ágyú a Székely Nemzeti Múzeumban nyert elhelyezést, majd 1971-ben felsőbb utasításra Bukarestbe, a frissen létrehozott országos román történeti múzeum (Muzeul Naţional de Istorie a României) gyűjteményébe vitték. Az idén augusztusban hozott kormányhatározat által az ágyú visszakerült a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tulajdonába, melyet a Székely Nemzeti Múzeumban őriznek.

Az ágyúöntő Gábor Áron

Gábor Áron Bereck mezővárosban született 1814. november 27-én székely határőrkatona-családban. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Csíksomlyón a ferencrendieknél folytatta, de középfokú tanulmányait már nem fejezte be. Mint minden katonai szolgálatra kötelezett sorstársa, be kellett vonulnia a kézdivásárhelyi központú, 2. székely határőrezred berecki századába. Tizenkét társával együtt Gyulafehérváron pattantyús (ágyúkezelői) kiképzést és káplári rangot kapott, majd visszatért szülőföldjére ezredéhez. 1840-ben a pesti 5. tüzérezredhez jelentkezett szolgálatra, ahol tökéletesítette addig szerzett tudását, és alkalma nyílt megfordulni a bécsi arzenálba is, itt tett szert az ágyúk öntésével kapcsolatos ismeretekre. Visszatért Bereckbe, ahol az időközben megnősült és a jegyzői állást betöltő öccse helyett szolgált 1845-ig. 1849 nyarán az orosz betörés ismét ágyúi mellé szólította. A második kökösi csatában, 1849. július 2-án találta el a végzetes ágyúgolyó.
Gábor Áron már életében legendává, és halála után a székely szabadságharc jelképévé vált.